1857-ben írták. Ez a történet egy fiatalkorú lány boldogtalan szerelméről mesél, aki beleszeretett egy huszonöt éves férfiba. A történet egy bizonyos N. N. emlékén alapul, aki Turgenyev „Asya” című történetének egyik főszereplője. A történetben N. N. mellett Asya főszereplője is szerepel, akinek a jellemzőit le kell írnunk.

Asya képe Turgenyev történetében

Asya képe Turgenyev történetében jól látható a műben. És ez egy csinos lány, kerek arccal. Kis orra és kerek arca van. Sötét haj, világos szemek hosszú szempillákkal. Asya kecses, „karcsú megjelenését tisztán és szépen ábrázolta a tiszta égbolt”. A lány két nyelven beszélt folyékonyan. Pontosan ez egy lány portréja, amely az olvasás során felbukkan összefoglaló Turgenyev "Asya" története.

Asya egy földbirtokos és egy parasztasszony törvénytelen lánya. A lány tudott erről, és nagyon szégyellte, „el akarta felejteni az egész világot a származásáról”. Édesanyja halála után apja házban élt, halála után bátyja gondozásában volt. És bár Asya a legjobb bentlakásos iskolában tanult, soha nem tudott igazi fiatal hölgy lenni. „Hozzászokott, hogy bármit csevegjen, ami a fejébe jut”.

Asya természeténél fogva félénk volt, ugyanakkor szemtelenül viselkedett. Ez egy lány, akiről azt lehet mondani, hogy „puskapor” és „tűz”, „kaméleonlány”. Önfejű, kedves, őszinte, érzékeny. Asya lehet olyan, mint egy gyerek, vagy lehet szeszélyes, lehet játékos és szemtelen. Képe örökre az olvasó emlékezetében marad.
Egy napon találkozott szerelmével, Mr. N.N. képében. És teljesen átadtam magam ennek az érzésnek, amit először tapasztaltam. Neki N.N. igazi hős volt. Annyira beleszeretett, hogy bármire készen állt, de a lány hibázott a választásában. N.N határozatlan volt, és annak ellenére, hogy az érzései kölcsönösek voltak, annak ellenére, hogy a lány kimondta neki a „tiédet”, és bevallotta szerelmét, elutasította, és Asya örökre elment. N.N. Aztán sokszor megbántam a döntésemet, de már késő volt.

A lány első szerelme megtörtnek és boldogtalannak bizonyult.

Egy Turgenyev "Asya" története alapján készült esszében szeretném kiemelni Turgenyev "Asya" történetének fő gondolatát. A szerző megmutatja, mennyire fontos mindent időben megtenni, és nem félni az érzéseitől. Harcolnod kell az álmodért, hogy később ne bánd meg. És csak Asya nem félt, Asya cselekedett, és bár ismeretlen számunkra a jövőbeni élet lányok, nagyon szeretném, ha boldog lenne a jövője.

A metonímia módszere a címben

Ivan Turgenyev "Asya" története az szokatlan történet az első szerelemről. Sokszor vannak akadályok a szerelmesek útján, de ebben az esetben a szereplők karakterei voltak az akadályok.

A főszereplő egy bizonyos N.N. úr, akinek emlékei képezték a mű alapját. A történetet azonban nem róla nevezték el. A név jelentése többféleképpen magyarázható. A szerző a metonímia technikáját alkalmazza, vagyis egy nevet visz át egyikről a másikra. Így Asya nem csak egy név, hanem a hős első szerelmének megtestesülése. Mr. N.N. felidézi fiatal éveit, amikor körbeutazta a világot. Egyszer egy európai városban találkozott honfitársaival - Gagin barátságos fiatalemberrel és húgával, Asya-val. A fiatalok barátok lettek, és sok időt kezdtek együtt tölteni.

Turgenyev lány

A főszereplő észreveszi, hogy Asya egyedülálló személy. Változó, akár egy kaméleon: hol játékos, mint egy gyerek, hol megfontolt, akár egy felnőtt nő. Olyan erők rejtőztek benne, amelyek még számára is ismeretlenek voltak. Ő- ragyogó példa Turgenyev lánya, a szerző dicsőítette. Ezért is szerepel a neve a sztori címében, mert a kép közepén nem is maga a szerelmi történet, hanem belső világ Asya szokatlan személyisége, fejlődése a hétköznapi lányos Asyától az erős nőig, Annáig.

Asya a történelem középpontjában

Asya - központi főszereplő. Ha ő nem lenne, nem lenne a főszereplő története. A hősnő valódi neve Anna, de a főszereplő számára örökre Asya marad - első szerelmének gyengéd emléke.

A szerző összetett eredettörténetet ad a hősnőnek. Egy földbirtokos és egy egyszerű parasztasszony lánya. Az apa nem hagyta el törvénytelen lányát, és gondoskodott annak oktatásáról és neveléséről. Később bátyja, Gagin vigyázott rá. Elküldte egy bentlakásos iskolába, de sosem lett belőle igazi társasági nő. A lány megértette, hogy a társadalom szemében ő csak egy törvénytelen kapcsolat gyümölcse. Gyermekként a hősnő sok időt töltött parasztokkal, és fiatalkorában földbirtokosok gyermekeivel tanult. Világa mintha két részre szakadt volna: a hétköznapi parasztok világára és a szekuláris veszélyes világra. Mindegyikből vett egy keveset. Asya spontán és vidám volt, mint egy parasztasszony és okos, akár egy fiatal hölgy. Mindez természetének következetlenségéhez vezetett. Asya képe kétértelmű, ami még a külső portréján is tükröződik. Micsoda részlet: a hősnőnek „sötét világos szeme” van. Asya szeme sötét színe ellenére ragyogó tekintettel nézett a világra.

Asyától Annáig

Eleinte a hősnő egy különc gyereknek, szeszélyes Asya-nak tűnik az olvasó számára, aki a főszereplővel játszik. Amikor találkozott Mr. N.N. A hősnő hangulata drámaian megváltozhat. Vagy tüntetően pimaszul viselkedett, vagy felhúzott térddel, szomorú arccal ült. Testvér és Mr. N.N. ennek a viselkedésnek az okát nem értik azonnal. És a lány maga is fokozatosan rájön erre. Amikor azonban Asya rájön, hogy mindennek az oka a hős iránti szeretete, úgy dönt, hogy őszinte lépést tesz. A lány az első, aki bevallja érzéseit N.N úrnak. Kihívja egy őszinte beszélgetésre, és elvárja tőle, hogy " a megfelelő szavakat" De főszereplő„ésszerűen” cselekszik, és nem viszonozza. Gyengéd érzelmei is vannak a lány iránt, de habozik, mert fél feleségül venni egy olyan nőt, mint Asya. Nagyon különbözik a köréhez tartozóktól, vad karaktere riasztó. Ráadásul még csak 17 éves. Egyrészt a hős helyesen cselekszik, mert a fiatal feleség valószínűleg nem fog bölcsen viselkedni. Másrészt az előítéletek miatt visszautasítja az igaz szerelmet. A szerző megmutatja, hogy a progresszív nézetek ellenére a főszereplő a szekuláris társadalom tipikus képviselőjeként viselkedik. Másnap az Asyával folytatott beszélgetés után Mr. N.N. hirtelen rájön, hogy őrülten szerelmes egy lányba, és odaszalad hozzá. Asya és Gagin azonban már elmentek. És soha többé nem látta őket. Tehát a hős elszalasztotta a lehetőséget, hogy megtalálja a szerelmet, mert hiányzott az idő. És a hősnő értékes tapasztalatokat szerzett. Eltökélt volt a szerelemben, de határozottan vissza is tudta utasítani, amikor rájött, milyen ember a kedvese. Most Anna lett, és nem csak Asya.

Témák, amelyek feltárják a tanuló viszonyulását a hőshöz irodalmi mű, többféleképpen is megfogalmazható: „Melyik (a mű) hősei áll közelebb hozzám és miért?”, „Hozzáállásom a mű hőséhez (hőseihez)”, „Kedvenc irodalmi hősöm” stb.

Azokat az esszéket, amelyekben a tanulók közvetlenül fejezik ki az irodalmi szereplőkkel kapcsolatos attitűdjüket, meg kell előzni egy irodalmi karakter jellemzésében szerzett tapasztalatot. 5. osztályban kezdjük el karakteres esszéket írni, a szövegelemzés során olyan elméleti és irodalmi fogalmakat sajátítunk el, mint az „irodalmi hős portréja”, „hős beszéde”, „a szerző viszonyulása a hőshöz” (a szerző pozíciója). Az egyik mű hőseinek összehasonlító jellemzői az irodalmi arculattal kapcsolatos munka következő szakaszát jelentik.

Szerint az irodalmi és életkori fejlődés A tanulók számára növeljük az összehasonlítás kontextusát (különböző műalkotások, korszakok, mozgalmak irodalmi hőseinek, az orosz és a világirodalom hőseinek összehasonlítása), bonyolítva a munka céljait és célkitűzéseit. Így a 8. osztályban javasolt téma „Hozzáállásom I. S. Turgenev „Asya” című történetének hőseivel szemben a jövőben, az irodalmi fejlődés következő szakaszában tágabb, filozófiai kontextusban fejleszthető. Például D. S. Lihacsov elmélkedéseivel összhangban az orosz karakter egyediségéről: „Egy régen észrevett tulajdonság valójában az oroszok szerencsétlensége: mindenben a végletekig elmenni, a lehetséges határáig, ugyanakkor a lehető legrövidebb idő alatt... Ennek köszönhetően Oroszország „A vonal mindig is a szélsőséges veszély küszöbén állt – ez minden kétségtelen, és Oroszországban nem volt boldog jelen, hanem csak egy álom a jövőről, kicserélte.”

A kezdeti szakaszban - az irodalmi hős jellemzői, kifejezve a hozzá való hozzáállást - az ilyen művek általában nem okoznak sok nehézséget a diákok számára. Mindazonáltal a leggyakoribb hiba írásukban, hogy hiányzik a műben a hős közvetlen jellemzése, ami motiválná a vele szembeni attitűdöt. Gyakran egy diák siet, hogy elmondja véleményét, kihagyja fontos szakasz művek - reflexió a hősről alkotott képre, figyelem a szerző pozíciójára -, amelyek csak az elemzett irodalmi szöveg konkrét anyagán lehetségesek. Annak érdekében, hogy a tanulók figyelmét a hősképek feltárására összpontosítsuk, kissé megváltoztatjuk a hagyományos témát: „Hozzáállásom I. S. Turgenyev „Asya” című történetének hőseivel szemben” helyett „I. S. Turgenyev „Asya” történetének hősei és az én hozzáállásuk"

A hős jellemzőire való összpontosítás, a szöveg által szolgáltatott anyagokra (portré, beszéd, tettek, a szerző hőshöz való viszonyulása) támaszkodva segít elkerülni a tanulót az alaptalan értékelések és felületes ítéletek meghozatalában. A való életben ez hozzájárul ahhoz, hogy a tanulók olyan tulajdonságokat fejlesszenek ki, mint a megfigyelés és az objektivitás vágya saját véleményük kifejtésekor.

Mivel bármelyik kreativ munka szakirodalomban közvetlenül kapcsolódik a mű elemzéséhez, közvetlenül vagy közvetve motiválja annak jellege, céljai és célkitűzései, javasoljuk a 8. osztályos tankönyv anyagainak lapozását, szerk. V. G. Marantsman, valamint módszertani ajánlások a tankönyvhöz, amelyek segítenek a tanárnak megtervezni a munkaórákat.

A tapasztalatok azt mutatják, hogy a diákok érdeklődéssel olvassák a történetet: az emberi érzések és kapcsolatok témája érdekes a tinédzserek számára. A fő nehézséget a történet főszereplője - Asya - képének megértése és a történet lírai vezérmotívumának megérzése jelenti - „a boldogságnak nincs holnapja”.

A természet természetessége és nyitottsága, az érzések ereje és félelem nélkülisége, a szívvel való reagálás képessége mindenre, ami az életben történik, nem mindig áll közel a modern ember tudatához: egy meglehetősen racionális, pragmatikus ember. A találkozó egyediségének megértése, egy „pillanat”, amelyet a sors csak egyszer ad az embernek, és amelyre leggyakrabban nincs készen, mint Turgenyev történetének hőse, nem áll közel a 13-14 éves olvasóhoz. Ezt pedig nem csak csekély élettapasztalata magyarázza, hanem eltérő világnézete is személy XXI c., aki a korszakban él virtuális valóság: mindent lehet reprodukálni, megismételni, visszajátszani, mint egy filmben, sokszorosítani. Az egyediséget, szingularitást, eredetiséget mint bizonyos élethelyzetek, érzések, kapcsolatok jellemzőit ma mint olyat tagadják. A tömegkultúra egy alternatív tézist állít fel: minden megismételhető, reprodukálható, helyettesíthető. Az önkifejezési kísérletek leggyakrabban az egyesüléshez vezetnek – mivel kezdetben azon a burkolt vágyon alapulnak, hogy „olyanok legyenek, mint mindenki más”.

Az „I. S. Turgenev „Asya” történetének hősei és a hozzájuk való hozzáállásom” című esszé egyrészt oktató jellegű munka, amelynek célja, hogy megtanítsa a diákokat kifejezni az irodalmi hősökhöz való hozzáállásukat, aktívan felhasználva az irodalmi szöveget vitára. gondolataikat, érzéseiket (a kép sajátosságaira támaszkodva), másrészt lehetőséget ad a tanulóknak, hogy jobban megértsék a szereplők karakterét és a szerző pozícióját a műben, és újra átgondolják a szereplők cselekedeteit. és a hozzájuk való hozzáállásuk.

Az alábbiakban a tanulók munkáit mutatjuk be, hozzájuk kísérve rövid elemzésés ajánlásokat további munka. Olyan esszéket választottunk, amelyek az anyag elsajátítási szintjében és a gondolkodási stílusban különböznek egymástól. Segítenek abban, hogy megtudja, hogyan zajlik az esszé elkészítésének folyamata a különböző diákok számára. Mindegyik stilisztikai javítás nélkül kerül bemutatásra, bár szinte mindegyik tartalmaz beszédhibákat, hiányosságokat, amelyek mély meggyőződésünk szerint mindenekelőtt magának a gondolatnak a pontatlanságát tükrözik.

I. S. Turgenev „Asya” történetének hősei és hozzáállásom hozzájuk

1. Olga Pantyuhova esszétervezete.

I. S. Turgenyev „Asya” című történetében három főszereplő van: Asya, Gagin és N. N.

Gagin nemes, művelt ember. Zongorázott, zenét komponált, képeket festett - általában világi életmódot folytatott.

Apai nővérét, Aszját „kedvesnek, de rossz fejjel” tartotta. „Nehéz kijönni vele” – mondta. "Jól meg kell ismerned, hogy ítélkezz felette!"

Asya alacsony volt, „kecses felépítésű, de mintha még nem fejlődött volna ki teljesen”. A haja fekete volt, „fiúként nyírva és fésülve”, arca sötét, kerek, „kis vékony orral, szinte gyerekes arccal és fekete szemekkel”.

Nagyon aktív volt, „egy pillanatra sem ült nyugodtan; felkelt, elszaladt és újra futva jött, halk hangon dúdolt, gyakran nevetett, és furcsa módon: úgy tűnt, nem azon nevet, amit hallott, hanem különféle gondolatokon, amelyek a fejében támadtak. Nagy szemei ​​egyenesnek, ragyogónak, merésznek tűntek, de néha a szemhéja enyhén hunyorgott, majd a tekintete hirtelen mély és gyengéd lett.

N. N. szabadgondolkodó ember volt, nem zavarta magát semmivel, közönséges nemes, aki „minden cél nélkül, terv nélkül” ment utazni; "Anélkül élt, hogy visszanézett volna, azt csinált, amit akart, egyszóval boldogult." Utazása során leginkább az arcok érdekelték, „az élő, emberi arcok – az emberek beszéde, mozgása, nevetés – ez az, ami nélkül nem tudnék meglenni” – mondta. N.N. szeretett tömegben lenni és kommunikálni az emberekkel. Minden múló hobbiját gyakran komoly érzelmeknek adta ki, így talán képtelen volt helyesen megszólítani Asát, megérteni, amikor meg akarta vallani neki érzéseit. Tapintatlanul viselkedett, olyasmivel vádolta Asyát, amire nem gondolt, és főleg nem tudott megtenni: „Nem engedted, hogy kialakuljon az érlelődni kezdődő érzés, te magad szakítottad meg a kapcsolatunkat, nem volt bizalmad. bennem, kételkedtél bennem..."

Így a történet olvasása közben még mindig elgondolkodtam azon a kérdésen: miért nem egyesítette a sors a hősöket, miért lett így vége? Olyan váratlan és szomorú? Hiszen a hősök előtt nem voltak akadályok, ők maguk is befolyásolhatták sorsukat.

Itt csak az időben elvégzett vagy el nem végzett cselekvés játszik szerepet. N.N. volt a hibás azért, hogy minden így alakult. Egyszerre volt esélye abban a pillanatban, amikor találkoztak Asyával, és abban a pillanatban, amikor úgy döntött, hogy „holnap boldog lesz”. De „a boldogságnak nincs holnapja; még tegnapja sincs; nem emlékszik a múltra, nem gondol a jövőre; ajándéka van – és ez nem egy nap –, hanem egy pillanat.” És N.N hiányzott a boldogsága. Könnyűsége tönkretette a sorsát. Ő maga pedig, már leélve az életét, rájött erre, „egy családtalan barom magányára ítélve”, „...mi történt velem? Mi maradt belőlem azokból a boldog és szorongó napokból, ezekből a szárnyas reményekből és törekvésekből?

Turgenyev „Asya” története a beteljesületlen szerelemről, a boldogság helyrehozhatatlanul elveszett reményéről szól.

Ez a munka a hallgató figyelmes hozzáállásának a mű szövegéhez és az elemzésben való aktív részvételének az eredménye.

Látjuk, hogy a történet egészének minden egyes hősének karaktere helyesen van újraalkotva. Gagin portréja nincs teljesen megrajzolva a műben. Bár kevésbé jelentős szerepet játszik a történetben, mint a történet többi szereplője, képe kétértelmű. Gagin jellemzésekor fontos egyrészt megjegyezni azt az iróniát, amellyel a szerző festői tevékenységéről beszél (és ebben a művészethez való felületes attitűdben Gagin és N. N. közel állnak egymáshoz), másrészt hangsúlyozni Gagin képét. őszinte hozzáállás Asya sorsához, képessége, hogy megértse, hogy különbözik a többiektől, elfogadja őt olyannak, amilyen – amire N. N. nem képes.

Asya portréja kellő részletességgel készült, de hiányzik belőle az értékelés. Továbbra sem teljesen világos, hogy az esszé szerzője hogyan viszonyul Asyához, milyen asszociációkat vált ki a művész által alkotott kép. Azt is át kell gondolni, hogyan lehet a legjobban bevezetni az ő portréját az esszébe. A narratíva néhány jelentős epizódja kimaradt az elemzés során: „miért nem repülnek az emberek”, a keringőjelenet. Ezekre az epizódokra lapozva segítene „meghallani” a szerelem dallamát a történetben, csatlakozni a szerző elbeszélésének stílusához.

Az alkotás előnye kétségtelenül a műalkotás szövegére való támaszkodás, az idézetek ügyes bevezetése. De minden idézet „méretét” a minimumra kell csökkenteni, ami a gondolat lényegét tükrözi.

A bevezető közvetlenül az esszé témájához vezet, de sztereotip és hiányzik a párbeszédes gondolkodásmód. A mű utolsó része sikeresen tükrözi a történet általános jelentését, de nem fedi fel az olvasónak a tanuló helyzetét. Vannak beszédhibák.

2. Viktor Lukjanov esszétervezete.

Valószínűleg mindenki hallott már I. S. Turgenev „Asya” című munkájáról, vagy olvasta ezt a történetet. Ezt a művet sokan ismerik, mert a benne leírtak nagyon közel állnak a valósághoz. Ez nem egy egyszerű regény. Ez egy olyan élet, ahol a tettek annyira természetesek, hogy néha úgy tűnik, mintha nem az író találta volna ki a történetet, hanem csak papírra vetette az életben történteket.

N.N. egy közönséges fiatal nemes, aki valami újat keres, anélkül, hogy konkrét életcélja lenne.

Asya egy fiatal lány, akit minden érdekel. Őszinte és sok helyzetben nem tudja, hogyan viselkedjen.

N.N. beleszeretett Asyába, ő pedig beleszeretett, úgy tűnt, hogy mindennek jól kell mennie, de ez a mű túlságosan hasonlít az élethez ahhoz, hogy ilyen boldog véget érjen. Végül is egy ember élete nem lehet ideális.

Ő nemes, de ő nem, mi lesz az esküvő után? Mindent elveszít, és ez a félelem győzött a szerelem felett, és elváltak.

Annak ellenére, hogy a hősök szakítottak, N.N továbbra is szívből szereti Asyát. És a végén a szerelem legyőzi a félelmet, de már késő volt. És nem marad más, csak a szomorúság. És ő irányítja és melengeti a szívét.

A hősök jellemzőit túlságosan általánosan adják meg, bár a fő vonásaikat helyesen rögzítik. Érdekes a gondolkodás logikája, amely szerint „Asya őszinte”, ezért sok helyzetben nem tudja, hogyan viselkedjen. Első pillantásra logikátlan. De ha belegondolunk, egy „természetes” embernek nincs „felkészült” viselkedése a különböző élethelyzetekre. Érdekes lenne a gondolkodást ebbe az irányba fejleszteni.

Ki kell egészíteni a karakterek jellemzőit: hangsúlyozni kell Asya egyediségét, kiemelni N. N. élethez való hozzáállását a történet elején, szólni néhány szót Gagináról; hasonlítsa össze a hősöket. Adjon meg kis idézőjeleket, amelyek pontosan és képletesen jellemzik az egyes karaktereket. Lehetséges-e szöveggel igazolni, hogy N. N. nem nemesi származása akadályozta meg abban, hogy feleségül vegye Asát (ez áll a műben). A mű nem fejezi ki egyértelműen a saját hozzáállását a történet szereplőihez.

A bevezetőben felvázoljuk az elbeszélés dialogikus jellegét, de nem fejlesztjük tovább. Általában a leírtak vázlatok, vázlatok a jövőbeli munkához. A szöveg támogatásának hiánya állandósítja a gondolkodást és elszegényíti a gondolkodást.

Önálló gondolatok kialakítása szükséges, aktívan támaszkodva a munka szövegére és az elemzés eredményeire.

3. Svetlana Golubeva esszétervezete.

A történet főszereplője Asya: alacsony, kecses felépítésű, rövid fekete fürtök, fekete szemek. Bár a neve „Anna”, valamiért mindenki szeretettel „Asya”-nak hívta. Tizenhét körül lehetett. Agilis, mozgékony, kicsit merésznek is tűnt, és egész lénye „az igazságra törekedett”. Úgy vélte, hogy „a hízelgés és a gyávaság a legrosszabb bűn”.

Ebben a történetben egy megbízható, édes lány, másokkal ellentétben, felkelti egy fiatal férfi figyelmét - I. N. ellentmondásos érzéseket szül a szívében. Maga a történet hőse nem tudja teljesen megérteni Asya iránti érzéseit, mert soha nem volt komoly kapcsolata vele egyidős lányokkal. Azt hiszem, a találkozás előtt Asya N.N még cinikus volt a lányokkal kapcsolatban. Hamarosan elkezdte elfelejteni rossz érzéseit. És mégis úgy tűnik számomra, hogy N. N. komolytalan, lendületes ember, nem képes valódi érzésekre. Túlságosan szerelmes és hanyag volt, mert egész életében nem zavarta magát semmivel. Ahogy magáról beszél, „úgy élt, hogy nem nézett hátra”, „azt csinált, amit akart”. Eszébe sem jutott, hogy nem tud így élni. Sokkal később a hős megérti, hogy „a fiatalok aranyozott mézeskalácsot esznek, és azt hiszik, hogy ez a mindennapi kenyerük, de eljön az idő – és kérsz egy kis kenyeret”.

Gagin szokatlan ember. Van valami „puha” az egész megjelenésében: puha göndör haj, „puha” szemek. Szereti a természetet és a művészetet, bár nyilvánvalóan nem volt elég türelme és kemény munkája a komoly festészethez. De ugyanakkor erősen és őszintén szereti Asyát, mint egy testvért, és aggódik a sorsa miatt.

Miután meghallgatta Asya vallomását, N.N nem értékeli a tetteit, sőt úgy tesz, mintha közömbös lenne iránta. Asya össze van zavarodva, kétségbeesik, elveszíti a hitét mindenben, ami annyira fontos volt számára. Sokat kellett elviselnie és túlélnie. Végül is annyira félt ettől a csalódástól, de utolérte. Asya naiv, még mindig nem tudja, milyen nehéz és kegyetlen az élet. A hősnő szánalmat, együttérzést és megértést vált ki belőlem. A történet végén N. N. elismeri, hogy valójában soha senki iránt nem érzett olyan érzéseket, mint Asya iránt: „Az érzés csak akkor volt égető, gyengéd és mély. Nem! Még soha nem nézett rám ilyen szeretettel szem!”

N.N. elveszíti Asyát. Emlékezetében ugyanaz a lány maradt, akit élete legjobb korszakában ismerte, és akit utoljára látta. Túl későn jött rá, mekkora hibát követett el. „Holnap boldog leszek” – gondolta. De "a boldogságnak nincs holnapja"...

A műben érezhető, hogy a diák „elfogja” a hősnő érzéseit. Nem véletlenül írja, hogy megérti a hősnőt.

Itt jól látható egy műalkotás „bevonása” a kor pszichológiai dominanciájával - az első szerelem élményeivel. A hősnő belső állapota az N. N.-vel való találkozás pillanatában pontosan érthető: Asya „elveszíti a hitét mindenben, ami annyira fontos volt számára”.

A karakterek karakterei teljesen le vannak írva. A Gagin-féle jellemzésre való áttérés nem volt teljesen sikeres. Nincs összehasonlítás N. N.-vel, és nincsenek következtetések. Jó idézetválasztás. Sajnos a történet néhány fontos epizódja nem szerepel a műben, így a szerző nem tudta teljesen újrateremteni a történet költői hangulatát, vagy átadni a szöveg „zenéjét”, ami természetesen szegényíti a történet elemzését. sztori. A műnek ezt a rétegét láthatóan némileg figyelmen kívül hagyta a hallgató. A hangsúly a cselekményen van.

4. Anikin Stanislav esszéjének vázlata.

Irodalomórán I. S. Turgenyev „Asya” című történetét olvastuk. Nagyon sajnálom, hogy Asya és N.N nem maradtak együtt. Ha N. N. nem élt volna a „holnapnak”, boldogok lettek volna.

Asya rendkívüli megjelenésű volt. Szinte gyerekes pofa, fekete szemek, kicsi orr. Kecses felépítésű volt, és Raphael Galateájára emlékeztetett. Belső nyugtalansága és mutogatási vágya összezavarta N.N. Felváltva nevetett és szomorú volt: "Micsoda kaméleon ez a lány!" De szerette a lelkét.

Gagin, Asya bátyja szeretett rajzolni, de minden festmény befejezetlen maradt. A természet és a művészet iránti szeretete ellenére hiányzott belőle a kemény munka és a türelem. Nem véletlen, hogy Gagin és N. N. egyik sétáját leírva, amikor Gagin úgy döntött, hogy „dolgozik”, Turgenyev megjegyzi, hogy a hősök olyan örömmel kezdtek beszélgetni, mintha valami hasznosat csinálnának. De a szerző ironikus hozzáállása ellenére a „művészhez” látjuk, hogy Gagin képes volt erre őszinte szeretet sorsa miatt aggódó nővéréhez.

A randevú alatt Asya olyan volt, mint egy „ijedt madár”. Remegett, és N. N. először megsajnálta, a szíve „megolvadt” benne. Aztán Gaginára emlékezve, N. N. kiabálni kezdett Asyával, és fokozatosan egyre kegyetlenebbé vált. Asya nem értette kegyetlenségének okait. Tudtam, hogy becsapja. Asya az ajtóhoz rohant, elszaladt, és felállt, „mintha mennydörgés sújtotta volna”.

N.I. szerette Asyát. Ha csak egy szót szólt volna, együtt lettek volna. Félelem gyötörte, csalódottság marta. Megbánást, megbánást érzett. Hogyan vehetsz feleségül egy tizenhét éves lányt! Ugyanakkor már majdnem készen állt, hogy elmondja ezt Gaginnek, és úgy döntött, hogy holnapra halasztja. "Holnap boldog leszek!" De „a boldogságnak nincs holnapja” ... A kritikus N. G. Chernyshevsky azt írta, hogy minden orosz „rómeó” ilyen.

Általában a hallgató helyesen fogta fel Turgenyev történetének jelentését. A mű tartalmaz epizódokat a szövegből, idézeteket és Csernisevszkij nézőpontját. De nehéz a tanulónak logikusan összekapcsolni a mikrotémákat, és áttérni a szövegreprodukcióról az önálló reflexióra. A szereplőkhöz való saját hozzáállás nyilvánvalóan nem fejeződik ki eléggé a műalkotás világában, a szerző és a szereplők világában. Éppen ezért a mű kevés figyelmet fordít a szereplők élményeire, érzéseikre.

Minden hiányosság ellenére a munka teljesen független.

Ismét át kell tekinteni az esszé anyagait, és át kell gondolni a javasolt kérdéseket.

5. Ulyana Karpuzova esszéjének vázlata.

Turgenyev „Asya” című történetének hősei ellentmondásos érzéseket ébresztettek bennem. Kicsit nehéz megtudnom, mit érzek irántuk. Megpróbálok gondolkodni rajta.

Először nem volt világos számomra, hogy Asya miért változik annyira a történet során. Kezdetben a szerző így írja le: „Nagy szemei ​​egyenesek, fényesek, merészek voltak”, „pillantása mély és gyengéd lett”, „mozgásai nagyon édesek voltak”. „Minden mozdulatában volt valami nyugtalan” természeténél fogva „szégyenlős és félénk”. Kecses felépítésű volt, és Raphael Galateájára emlékeztetett.

Még N. N. is észrevesz valami különöset, vagy inkább rendkívülit. Az olvasónak az az érzése, hogy minden fejezet más-más lányt ír le. Most parasztlány, most vicces gyerek, most társasági nő, most egy nő, aki teljes lelkéből szeret. Asya más, de mindig őszinte. A hősnő szerepet cserél, önmaga marad. Nagy fekete szemei ​​mindig őszinteségtől csillogtak.

Észrevettem, hogy Asya nagyon különbözik Gagintől és N. N. Van benne valami nyugtalan. Talán egy forró indulatú, merész, állandóan változó karakter, vagy talán a vér, amiben benne van egy orosz nő egyszerűsége és gyengédsége, valamint egy társasági ifjú hölgy makacssága és elkényeztetettsége. Bármilyen érzést érez, legyen az szerelem vagy gyűlölet, a végsőkig átéli azokat, mélyen, teljes lelkével. Azt hiszem, pontosan ez különbözteti meg a „Turgenyev” lányt a többiektől. Asya lélekben nagyon közel áll hozzám, megértem minden mozdulatát, tekintetét, szavát. Nekem úgy tűnik, hogy még hasonlítunk is.

Gaginában látok egy barátot. Egyszerű, érdekes fiatalember, vicces művész és gondoskodó testvér.

Teljesen másképp kezelem N.N. Bátornak, érzékinek tűnik számomra, de határozott cselekvésre nem képes. Érdeklődő, szeret utazni, emberekkel találkozni különböző emberek. De az a baja, hogy fél az érzéseitől.

Gagin és N.N. Mindig érdekli őket az együttlét. Találnak közös beszélgetési témákat. N.N. az egyik ilyen beszélgetést a következőképpen írja le: „Miután kedvünkre csevegtünk, és elégedettség érzésével töltöttünk el, mintha tettünk volna valamit...” Úgy tűnik, ironikusan hangsúlyozza az orosz lélek változatlan vonását - a szeretetet beszélgetés.

Számunkra furcsa, hogy Asya és N. N. miért nem maradnak együtt. Úgy tűnik, kapcsolatuknak nincs akadálya. A randevún Asya remegett, „mint egy ijedt madár”, alig tudta visszatartani „a könnyeit, amelyek felforrtak”. Annyira megható és tehetetlen volt abban a pillanatban.

Őszintén szerette N.N.-t, és mindenre kész volt a szerelemért. És N. N. megsajnálta őt, „elolvadt a szíve”, „mindent elfelejtett”. Ám egy ponton elkesered, és szemrehányást tesz neki, tudván, hogy becsapja őt és önmagát is. „Hazug vagyok” – mondja később, amikor beismeri hibáját.

„Holnap boldog leszek”... Ezek a szavak végzetesekké válnak N.N számára, ha akkor nem bízott volna az eszében, hanem a szívére hagyatkozik, minden másképp végződött volna. Furcsa, hogy egyetlen cselekedet mennyire megfoszthat minket a boldogságtól örökre.

Úgy tűnik számomra, hogy a történet hőseinek keserű sorsa megtanít minket hinni az érzéseinknek, és mindig bízni a szívünkben.

A mű megkülönböztető vonása a szerző élénk „részvétele” a hősök sorsában és a tetteikhez való érett, önálló hozzáállás. A történet hősnője iránti szimpátia, felfedezés, önmaga felismerése benne serkenti a hallgató kreatív képzeletét, ami különösen szembetűnő a hősnő portréjának elemzésekor. A tanulónak sikerült megértenie N. N. cselekedeteinek indítékait, és „elkülönítette” az érzéseit és az okát a jellemzésében.

Sajnos kimaradnak a fontos „költői epizódok” – a keringőjelenet, Asya és N. N. párbeszéde, „Miért nem repülnek az emberek...”, és figyelmen kívül hagyják a történet általános zenei tónusát.

6. Daria Zakharova esszéjének vázlata.

I. S. Turgenev „Asya” című történetében a három főszereplő sorsáról beszélünk: Asya, N. N. és Gagin. Amikor elolvastam Turgenyev két másik történetét, az „Első szerelem” és a „Tavaszi vizek” című történetet, arra a következtetésre jutottam, hogy az író a szerelem próbáját teszi ki főszereplőinek. Az, hogy milyen az ember a szerelemben, az milyen.

Az „Asya” történetben Asya hősnő váltja ki a legnagyobb együttérzésemet, mert lélekben közelebb áll hozzám. Ő nem olyan, mint mindenki más. Ellentmondásos érzéseket kelt bennem. Ez egyrészt megértés és együttérzés, másrészt felháborodást, sőt felháborodást kelt merész, kiszámíthatatlan viselkedése miatt. Asya portréja a történet során változik. Úgy tűnik, különböző szerepekben próbálkozik. Kezdetben „egyetlen pillanatra sem ült egy helyben; felkelt, berohant a házba, és újra futni kezdett. Aztán úgy döntött, hogy új szerepet játszik - „egy tisztességes és jól nevelt fiatal hölgy szerepét”, majd Asya a „kénytelen nevető szeszélyes lány” szerepet választja. De leginkább az „egyszerű lány”, szinte „cseléd” képe lepett meg. A történet végén egy teljesen más Asya-t látok – egy nőt, aki teljes szívéből szeret, aki készen áll bármire a szerelméért. Asya viselkedésének minden kiszámíthatatlansága ellenére kedves, őszinte lánynak tartom.

Másképp kezelem N.N. Független ember volt, szeretett minden cél, terv nélkül utazni. Eleinte mintha idillben élne: enyhén szerelmes, az új arcok is érdeklik. Miután találkozott Asyával és Gaginnel, elkezdi előre látni a boldogságot. N. N. ránéz Asyára, a kecses mozdulataira, a „legváltozóbb arcra”, amelyet valaha látott, és valamiért bosszankodni kezd. Irritálja, hogy önkéntelenül is állandóan Asára gondol. Nem gondol arra, hogy a boldogság közel van, de nem áll készen a szerelemre.

Nekem úgy tűnik, hogy N. N. és Gagin hasonló. Együtt érdeklődtek, közös beszélgetési témájuk volt, mert egy nemesi körből származtak, mindketten fiatalok és nem különösebben szorgalmasak. Gaginában egy gondoskodó testvért látok, aki mindent megtesz azért, hogy Asya szíve ne törjön össze.

A főszereplők érzéseinek megértéséhez elemeznie kell a randevúzást. Egy randevún Asya „remeg, mint egy ijedt madár”, és I. N. keserűséget tapasztal. Egy sikertelen randevú után, miután elhagyta Asyát, N. N. hirtelen ráébredt, hogy szereti, az éjszaka sötétjébe kezdett esküdni és vallomásokat tenni, és most bosszús volt önmagára. „Egy szó... Ó, megőrültem! Ezt a szót... könnyek között ismételtem... az üres mezők között... de nem mondtam el neki, hogy szeretem... Igen, akkor nem tudtam kimondani ezt a szót. Amikor találkoztam vele abban a végzetes szobában. Nem volt tiszta tudatom szerelmemről; akkor sem ébredt fel, amikor a bátyjával ültem értelmetlen és fájdalmas csendben... Fékezhetetlen erővel lobbant fel csak néhány pillanat múlva, amikor a szerencsétlenség lehetőségétől megijedve keresni és hívogatni kezdtem. .. de már akkor késő volt"

A holnapra halasztott boldogság lehetetlennek bizonyul. "Holnap boldog leszek!" De „a boldogságnak nincs holnapja; még tegnapja sincs; nem emlékszik a múltra, nem gondol a jövőre; neki csak a jelen van – és ez nem egy nap, hanem egy pillanat.”

Örvendetes, hogy a mű szerzője elolvasta és megemlítette Turgenyev többi történetét a szerelemről, ami az író munkája iránti érdeklődést jelzi. A diák azt írja, hogy a történet hősnője „lélekben közel áll” hozzá, de sajnos nem fedi fel teljesen a lelkek rokonságát, ahogy Asya teljes megjelenése sem körvonalazódik teljesen az esszében. Itt nem a hősnő megértésének hiánya érződik, hanem egyszerűen „kimondatlanság”: a hősnőhöz való intuitív és érzelmes attitűd gondolatokban nem tisztázódik teljesen, nem valósul meg teljesen. Általánosságban elmondható, hogy N. N. Asya-hoz való hozzáállása egyértelműen jelzi: a hős „megtagadja” a boldogságot. A mű tartalmát kismértékben a tankönyvcikk befolyásolta, de általában a munka önálló. Érdekes megjegyezni, hogy a tankönyvi anyagot használó gyerekek választása pontosan az „idill” kifejezésre esett, amelyben a hős Asya találkozása előtt lakik, és arra a gondolatra, hogy a hős nem veszi észre, hogy áll. "A szerelem küszöbén."

Úgy tűnik, ez a választás nem annyira azzal magyarázható, hogy valaki más sikeres összehasonlításával megerősíti saját gondolatait, hanem azzal, hogy gyönyörűen fejezze ki gondolatait, mint egy könyvben. A tanulói dolgozatok stílusa nem ad okot arra, hogy azt mondjuk, hogy a munka nem önálló.

Sok más műhöz hasonlóan a zene és a „repülés” témája is kimaradt a történetben.

7. Vadim Ryzhkov esszétervezete.

Nehéz olyan embert találni, aki ne olvasta, vagy szélsőséges esetben nem hallotta Turgenyev „Ászát”. Ő például olyan, mint " Szegény Lisa"Karamzin, idővel szimbólummá változott. Amint kimondod a sztori címét, mindenki azonnal megérti, hogy egy szomorú szerelmi történetről beszélünk. A szép irreálisnak bizonyul. Szomorúvá és fényessé válik, mert a szerelem nagyon közel múlt, megérintette és elhagyta. Az ilyen élményeket romantikusnak nevezik.

Először is nagyon figyelmesen el kell olvasnia az „Asya” történetet. Másodszor, gondoljon rá, elfelejtve a kezdeti hangulatot. Mielőtt elolvastam a történetet, úgy tűnt számomra, hogy az „Asya” csak egy újabb mese fogadalmakról és könnyekről.

Kiderül, hogy Turgenyev olyannyira realista itt, hogy megijedsz, és minden szót elhisz. A főszereplő N. N. nem kitalált karakternek tűnik, így a szerző szerintem részben önmagát, a barátait és általában a kortársait írja le benne. Igen, I.I. egy gondolkodó, ésszerű ember a 19-20-21. A hős 25 éves, a világ minden táját bejárta, pozíciója van a társadalomban, és egyszer beleszeretett egy fiatal özvegybe. Ám amikor megismerkedett Asyával, egy fiatal tizenhét éves lánnyal, először igazán beleszeretett.

Együttérzés támad köztük. Asya őszintén és nyíltan fejezi ki. „Nem tud úgy tenni, mintha”. És N.N. éppen ellenkezőleg, titkolja szerelmét. Igyekszik nemes lenni. Elkényezteti Asyát anélkül, hogy megértette volna magát. A hős nem dönthet a javaslatról a történet utolsó oldaláig. N.N. hazudik önmagának, és nem kételkedik a tettei helyességében.

N. N. problémája nem a közte és kedvese közötti eltérő társadalmi státusz. Úgy tűnik, a boldogság olyan közel van. Lehetséges. I.N. azt mondja: „Imádom őt”, de ő maga fél az érzéseitől. Nekem úgy tűnik, hogy a karakterek annyira mások! Végtelen türelmet kell mutatniuk ahhoz, hogy együtt éljenek. N.I. fél Asya szerelmétől és kirobbanó temperamentumától.

A történet utolsó soraiban a hős enyhe sajnálkozást és nosztalgiát tapasztal a sikertelen szerelem iránt. Nekem úgy tűnik, hogy Asya több szánalmat érdemel, és nem N. N. Természetesen N.I is méltó az együttérzésre, mert milyen „megállni az ajtó előtt, amely mögött a boldogság rejlik, és nem nyitja ki a saját félelmei miatt. érzelmek.”

A mű élesen kitűnik „irodalmiságával”. A diák igyekszik elhatárolódni a narratívától, mintegy az irodalomkritikus szerepét választva. Érdekesség, hogy a hallgatónak leginkább a képek és a narráció „realizmusa” tetszik a történetben. Az egyéni gondolkodásmód igazi olvasót tár fel a mű szerzőjében. Egyes kifejezések durvasága ellenére a kifejtett gondolatok érdekesek és függetlenek.

Sajnos a szöveg fontos epizódjait nem elemezzük, a szereplők karaktereit nem vázoljuk olyan részletesen, mint amennyit a téma megkíván.

De az elmélkedés általános háttere meglehetősen széles, önálló és érdekes.

8. Nyikolaj Jakusev esszétervezete.

Turgenyev „Asya” című történetét sokan könnyen és gyorsan elolvasták az osztályban. Nekem is tetszett.

A történet főszereplője, N.N. mindent megtett, amit akart. Eszébe sem jutott, hogy „az ember nem növény, és nem tud sokáig virágozni”. A természet rendkívüli hatással volt rá. Cél nélkül, terv nélkül utazott, megállt, ahol csak akart. Szenvedélyes vágyat érzett, hogy új arcokat lásson. Így ismerkedett meg Asyával.

De Asya nagyon szokatlan volt. Még az N.N.-ben is ellentmondásos érzést keltett. Így beszélt róla: „Micsoda kaméleon ez a lány”, „a legváltozatosabb arc, amit valaha láttam”. Asya kecsesen épült. Nagy fekete szeme volt, kicsi, vékony orra és gyerekes arca. És volt valami szemtelenség az egész lényében.

„Azt akarta...hogy az egész világ elfelejtse származását; szégyellte az anyját és szégyellte a szégyenét” – mondta Gagin Asáról. A „rosszul indult élet” „rosszul” alakult, de „a szív nem romlott el, az elme túlélte”.

Gagin kedves fiatalember. Úgy szerette Asyát, mint egy testvérét. Amikor N. N. randevúzni ment Asyával, minden gondolata összezavarodott a fejében. Sokáig különböző érzések harcoltak benne. „Nem vehetem feleségül” – döntötte el N.N.

Egy randevún meglátta Asyát, aki úgy remegett, mint egy ijedt madár. Sajnálta, de amikor eszébe jutott Gagina, másként viselkedett. N. N. körbejárt, és azt mondta, „mintha lázas lenne”, szemrehányást téve Asyának.

Aztán ez a keserűség átadta a helyét magamban való bosszúságnak: „Elveszíthetem őt?” "Őrült! Őrült – ismételte magában. N.N. úgy dönt, hogy „holnap boldog lesz”. De „a boldogságnak nincs holnapja; még tegnapja sincs; nem emlékszik a múltra, nem gondol a jövőre; neki csak a jelen van – és ez nem egy nap, hanem egy pillanat.”

Másnap Asya elment, és N. N. rájött, hogy soha többé nem fogja látni. Ha ugyanazon az éjszakán csak egy szót szólt volna hozzá!... "Egy szót... Nem mondtam el neki, hogy szeretem."

N. N. csak Asya iránt tapasztalt ilyen érzést, és soha életében nem fordult elő ilyen érzés.

A tanuló jól ismeri a mű szövegét. A diák szembeállítja N. N. „szokatlanságát” és Asya „szokatlanságát”, de nem fejleszti tovább ezt az elképzelést.

Az esszében érzékelhető a tanuló empátiája azzal kapcsolatban, amiről ír, és a szerző együttérzése a történet szereplői iránt. Sajnos a történet kulcsfontosságú epizódjai és a szerző álláspontja figyelmen kívül hagyták.

Úgy tűnik, a hallgatónak nem volt elég buzgalma a hősök karaktereinek és cselekedeteinek részletesebb elemzéséhez. Az idézeteket valószínűleg emlékezetből használjuk, ami a szöveg jó ismeretére és a főbb pontok megragadásának képességére utal. A következtetés is javításra szorul, mivel nem kapcsolódik közvetlenül a munka céljához.

9. Alexander Drozdov esszétervezete.

Most elolvastam Turgenyev „Asya” című történetének utolsó oldalát, és elkezdek mindent átélni a fejemben, emlékszem, hogyan éreztem magam a történet hőseivel kapcsolatban a mű elején, és hogyan a végén, és rögtön egy furcsa érzés és kérdés támad bennem: „Miért van ez az egész... Boldogtalanok a hősök? Most megpróbálok ezen gondolkodni.

Asya, a mű főszereplője nagyon szokatlannak tűnt. Kecses felépítésű volt, nagy fekete szemei ​​voltak, és rövid fürtök keretezték az arcát. – Még nem láttam mozgékonyabb lényt – mondta N. N. Asya láttán. Élete nagyon tragikus volt: egy jobbágyparasztasszony és egy földbirtokos lánya. Apja halála után Asya saját magára hagyott, és korán elkezdett gondolkodni a helyzetén. És most először találkozott olyan érzéssel, mint a szerelem. Ez inspirálja, új erőt ad neki, de viszonzatlan marad. A férfi, akibe beleszeretett, Mr. N. I. akaratgyenge volt és határozatlan, félt kimutatni az érzéseit, bár gyakran gondolt rá. Tetszett neki, de az elszántsága taszította. Az Asya-val való randevúkon N. N. őt hibáztatja mindenért. Úgy beszélt, mintha lázas lenne: "Minden a te hibád." Aztán bevallotta magának, hogy becsapta magát és Asyát.

Testvére, Gagin, egy jóképű fiatalember gondoskodott Asáról, és úgy szerette, mint senki mást, de nem ő a főszereplő a történetben, bár megpróbált segíteni Asának és N.N-nek.

"Holnap boldog leszek!" - mondta N. N., de még mindig nem tudta, hogy „a boldogságnak nincs holnapja; még tegnapja sincs; nem emlékszik a múltra, nem gondol a jövőre; neki csak a jelen van – és ez nem egy nap, hanem egy pillanat.”

Ha minden ilyen egyszerű lenne!.. Csak egy élet van, és úgy kell élni, hogy később ne bánj meg semmit. Mindenkinek megvan a maga boldogsága, de ezt nem mindig veszik komolyan. Ha megtaláltad a boldogságodat, akkor vigyáznod kell rá, és soha ne engedd el, akkor minden rendben lesz. Saját életünket és boldogságunkat építjük.

A mű szerzője ritkán író diák. Nehezen szólal meg. A történet iránti érdeklődés és osztálytársai elmélkedései az osztályban arra késztette, hogy maga ragadja meg a tollat. Vegye figyelembe, hogy a tanuló pontosan közvetíti a szereplők pszichológiai állapotait („az érzés inspirálja”, N. N. „becsapta magát és Asyát” stb.).

A mű szerzője az irodalmi szövegben átélteket a való életbe ülteti át. Első pillantásra visszataszító ez a „naiv realizmus”, másrészt ez az őszinteség feltárja egy olyan diák belső világát, aki gyakorlatilag nem beszél az órán, és nagyon keveset olvas, de itt, bár egyenesen, de igyekszik kivetíteni. megváltozott meggondolása (lásd a mű elején – „Fejemben átmegyek rajta”) a saját életembe.

10. Tamara Fedoseeva esszétervezete.

Turgenyev „Asya” története szomorúságot és gyengédséget hagyott bennem. A történet szomorúsággal töltötte el a lelkemet, és önkéntelenül is felhangzott a kérdés: miért tette ezt N.N. Miért ment el Asya másnap reggel? Miért nincsenek együtt a hősök?

Asya egy szokatlan lány, aki kicsit másképp érez és tapasztal mindent, nem úgy, mint egy hétköznapi világi lány. Nem fél az érzéseitől. Asya nagyon bátor és őszinte.

Asya megjelenése szokatlan, akárcsak a karaktere.

N. N. egy közönséges nemes, aki csak azért hagyta el a fővárost, hogy elfelejtse következő hobbiját, amelyet igaz szerelemként ad ki. N.N. a holnapnak él. Azt hiszi, holnap boldog lesz. A történet végén ezek a szavak két időben hangzanak el: jelenben és múltban. És csak miután leélte az életét, kezdi megérteni, hogy elpazarolt: bálok, könnyű hobbik.

De semmi sem hasonlítható azokhoz az érzésekhez, amelyeket Asya iránt érzett, ez a furcsán változékony, szokatlan karakterű lány iránt. N.N. vonzotta Asához élénk hangulat, egy arc, amely percenként változott, nem úgy, mint a maszkok arcok helyett a társasági hölgyek bálján.

N.N. függött attól a környezettől, ahol a kapcsolatokat színlelték, de Asyával minden olyan őszinte volt, hogy egyszerűen nem tudott beleszeretni ebbe a nyitott lányba. Úgy tűnik számomra, hogy ez olyan emberként jellemzi őt, aki igazán tud érezni, megérteni és együtt érezni.

Gagin egy kellemes fiatalember, aki úgy szereti Asyát, mint a saját húgát. Szeretett rajzolni és zongorázni, ami úgy jellemzi, mint aki tudja, hogyan kell érezni.

Minden főszereplő tisztelettel bánik egymással. Kérdés: miért végződik minden ilyen rosszul? Végül is nincs akadálya annak, hogy I.I és Asya összeházasodjanak és boldogok legyenek. De pontosan itt rejlik Turgenyev „Asya” című történetének drámája.

Úgy gondolom, hogy Turgenyev igaz, valódi érzéseket akart megmutatni nekünk a történet minden megnyilvánulásában. Azt akarta mondani, hogy a szerelem olyan érzés, amely az ember egész lelkét betölti, és mindenhatóvá teszi. Senki és semmi nem akadályozta meg N. N. és Asya együttlétét. N.N. okolható a helyzetért, hogy N. N. még soha nem érzett Asa iránt. Nem tudott megbirkózni az új érzésével, ezért az Asya-val való randevúzása során hirtelen megváltozik. szerető személy közömbössé, váratlanul kegyetlenné.

Más a hozzáállásom a történet összes szereplőjéhez. Asa felé jó, megható, szimpatikus. Gaginnek – közömbös.

És úgy kezelem N.N-t, mint aki hiányzott a boldogsága.

A mű a történet érzelmi felfogását helyezi előtérbe. A hangsúly a szerelem témáján van, amely a mű szerzője számára a fő téma lett.

A diák igyekszik hangsúlyozni Asya „elevenségét” és szokatlanságát a társasági hölgyekhez képest. Érdekes a helyzet, ahonnan a hősöket jellemzik. N.N. - Asya „választása”. Gagint „figyelmen kívül hagyta” az esszé szerzője, nyilvánvalóan hősként, akinek nincs közvetlen kapcsolata Asya és N. N. érzéseivel.

A mű szerzőjének nem mindig sikerül nyelvtanilag helyes formát választania a gondolatok kifejezésére, a mű ismétlésektől szenved, olykor - beszédklisék -, amelyek mögött a gondolat pontatlansága - kidolgozatlansága - kivehető; az érzelmek uralkodnak a gondolkodás felett.

Fel kell éleszteni az esszét kulcs idézetekkel, példákat kell adni olyan epizódokra, amelyekben feltárulnak a szereplők karakterei.

Összefoglalva az esszétervezetek átfogó elemzését, a következőket jegyezzük meg.

• 1. Minden mű a tanuló önálló reflexióját jelenti az olvasottakról.
• 2. Kommunikáció vele műalkotás megtörtént: a tanulók különböző súlyosságúak párbeszédbe léptek vele irodalmi szöveg, hősök, szerző.
• 3. A művészet anyaga az emberi jellemekről és cselekedetekről való reflexió ösztönzőjévé vált.
• 4. A tanulók jól elsajátították a szöveget, és aktívan használják az idézeteket.
• 5. A legtöbb alkotást kompozíciós és logikai harmónia jellemzi.
• 6. A karakterek jellemzői könnyen meghatározhatók a tanulók számára, de gyakran „csökkentett” jellegűek, ami véleményünk szerint nem az anyag tudatlanságával magyarázható, hanem azzal, hogy a tanuló sietve fejezi ki a hőshöz való viszonyát; nem szereti a gondos leírást, lustaság.
• 7. A mű néhány kulcsfontosságú epizódja és a zenei vezérmotívuma némelyik alkotásban felügyelet nélkül maradt.
• 8. A bevezetők és a következtetések általában megfelelnek a témának, de nyilvánvalóan nem teremtik meg kellőképpen a párbeszédes reflexió keretét.

Megmutatjuk, hogyan haladhat az esszével kapcsolatos munka, és kiemeljük a munka szakaszait.

• 1. szakasz. Felkészülés egy esszére.
• 1.1. Tisztázza a tanulóknak a munka célját.
• 1.2. Anyagválogatás: hősportrék, olyan epizódok válogatása, amelyekben a szereplők karaktere a legvilágosabban feltárul.
• 1.3. Kiírás kulcsszavakat, idézetek, amelyek segítenek a szerzőnek hősképek létrehozásában.
• 1.4. A szerző pozíciójának azonosítása.
• 1.5. Meghatározza a saját hozzáállását az egyes karakterekhez. A munka sikeres elemzése esetén kiderül, hogy ez a munka már az órán elkészült (a tankönyv kérdései és feladatai, módszertani ajánlások a témához). Vázoljunk fel olyan kérdéseket, amelyek segítik a tanulókat a munkájuk során. Jobb lesz, ha ezek a kérdések kollektív gondolkodás eredményeként születnek meg arról, hogy mire kell figyelni az esszé témájának feltárásakor.
• 1) Mi vonzotta N. N.-t Asához?
• 2) Hogyan jellemzi magát N. N. a regény elején? Hogyan látjuk a hőst a történet elején és végén?
• 3) Miben hasonlít N. N. és Gagin, és mi különbözteti meg őket?
• 4) Milyen pillanatokban érzi magát boldognak a hős?
• 5) Hogyan derülnek ki a szereplők karakterei egy randevú során?
• 6) Miért tette ezt N.N. Hogyan magyarázza tetteit?
• 7) Miért „a boldogságnak nincs holnapja”?
• 8) Hogyan viszonyul a szerző a szereplőihez? Hasonlítsa össze a narrátor intonációját a történet elején és végén.
• 9) Változik-e a karakterekhez való hozzáállásom a történet során? A történet szereplői közül melyik áll hozzám a legközelebb és miért?
• 10) Mikor szólal meg a zene a szövegben? Milyen szerepet játszik a szereplők karakterének és a szerző pozíciójának feltárásában?
• 2. szakasz. Az esszé fő részének vázlata
• 2.1. A főszereplők írásjellemzői válogatott anyagok felhasználásával.
• 2.2. A karakterekhez való saját hozzáállás kifejezése.
• 3. szakasz. A fő rész összeállításán dolgozunk
• 3.1. Milyen terv szerint fogják jellemezni a hősöket?
• 3.2. Mindegyikük jellemzésének terve ugyanaz lesz?
• 3.3. A karakter jellemzésének melyik részében célszerűbb kifejezni a szerző álláspontját és személyes attitűdjét a hőssel szemben?
• 4. szakasz. Bevezető és befejezés írása egy műhöz
• 4.1. A bevezetés és a befejezés kapcsolódik az esszé fő részéhez?
• 4.2. Hogyan függ össze a bevezetés és a befejezés?
• 4.3. Kinek szól az esszé nyitó és záró szava?
• 4.4. A mű vége és eleje eredeti vagy egészen hagyományos gondolatmenet?
• 5. szakasz. Munkavázlat szerkesztése
• 5.1. Az írásmód megfelel a mű témájának és műfajának?
• 5.2. Vannak-e indokolatlanul hosszú idézetek vagy ismétlések a műben?
• 5.3. Világosan megfogalmazódik-e a szerző és az olvasó álláspontja?
• 5.4. Van az esszének címzettje? (Beszédirány).
• 5.5. Mi a reflexió természete: az adott anyagok kijelentése, reflexió azokról, a vágy, hogy egy képzeletbeli beszélgetőpartnert bevonjunk a párbeszédbe?
• 6. szakasz. Írásbeli munkák megbeszélése az órán
• 6.1. Tanórai esszévázlatok (műtöredékek, egyes kompozíciós részek) olvasása.
• 6.2. 1-2 mű felolvasása. (Bátorít, megjegyzések, ajánlások).
• 7. szakasz. Esszé írása
• 8. szakasz. Művek elemzése. Fokozat

• Svirina N. M. Irodalom 8. évfolyam. 2. rész: tankönyv / szerk. V. G. Marantsman.M. : Megvilágosodás. 2001. 105-152.
• Svirina N. M. „A boldogságnak nincs holnapja.” I. S. Turgenev „Asya” története // Irodalom: iránymutatásokat. 8. évfolyam / szerk. V. G. Marantsman. M.: Nevelés, 2004. 128-140.o.

Ivan Turgenyev nemcsak a meglévő irányok keretein belül jelentősen hozzájárult az orosz irodalom fejlődéséhez, hanem új eredeti vonásokat is felfedezett. Nemzeti kultúra. Különösen Turgenyev fiatal hölgyének képét alkotta meg - könyvei lapjain felfedte az orosz lány egyedi karakterét. Ennek a személynek a megismeréséhez csak olvassa el az „Asya” történetet, ahol egy nő portréja egyedi vonásokat kapott.

Az író több hónapig (1857 júliusától novemberéig) e mű megírásával volt elfoglalva. Keményen és lassan írt, mert a betegség és a fáradtság már éreztette magát. Nem ismert, hogy pontosan ki Asya prototípusa. A változatok között az az álláspont uralkodik, hogy a szerző törvénytelen lányát írta le. A kép tükrözheti apai nővére (anyja parasztasszony) sorsát is. Turgenyev ezekből a példákból jól tudta, hogy mit érez egy tinédzser, amikor ilyen helyzetbe került, és megfigyeléseit tükrözte a történetben, nagyon érzékeny társadalmi konfliktus, amiért ő maga volt a hibás.

Az „Asya” mű 1857-ben készült el, és a Sovremennikben jelent meg. A történet története, amelyet maga a szerző mesélt el, a következő: egy napon Turgenyev egy német városban egy idős nőt látott kinézni az ablakon az első emeleten, és egy fiatal lány fejét az emeleten. Aztán úgy döntött, hogy elképzeli, mi lehet a sorsuk, és ezeket a fantáziákat könyv formájában testesítette meg.

Miért így hívják a történetet?

A mű a főszereplő tiszteletére kapta a nevét, akinek szerelmi története áll a szerző figyelmének középpontjában. Fő célja az ideális női kép feltárása volt, amelyet „Turgenyev ifjú hölgynek” hívnak. Az író szerint egy nőt csak az átélt érzés prizmáján keresztül lehet látni és értékelni. Csak benne tárul fel teljesen titokzatos és felfoghatatlan természete. Ezért Asya első szerelme sokkját éli át, és egy felnőtt és érett hölgyben rejlő méltósággal éli meg, és nem azzal a naiv gyermekkel, aki N. N.-vel való találkozás előtt volt.

Ezt az átalakulást mutatja Turgenyev. A könyv végén elbúcsúzunk Asyától, a gyermektől, és találkozunk Anna Gaginával – egy őszinte, erős és öntudatos nővel, aki nem hajlandó megalkuvást kötni: amikor N.N. félt attól, hogy teljesen átadja magát az érzésnek, és azonnal elismerje, leküzdve a fájdalmat, örökre elhagyta őt. De a gyermekkor fényes idejének emlékére, amikor Anna még Asya volt, az író ezzel a kicsinyítő névvel nevezi munkáját.

Műfaj: mese vagy novella?

Természetesen az „Asya” egy történet. A történet soha nem tagolódik fejezetekre, és a terjedelme is sokkal kisebb. A könyvben ábrázolt hősök életének részlete rövidebb, mint a regényben, de hosszabb, mint a próza legkisebb formájában. Hasonlóan vélekedett Turgenyev alkotása műfaji jellegéről is.

Hagyományosan egy történetben több szereplő és esemény van, mint egy novellában. Ráadásul a benne szereplő kép témája éppen az az epizódsor, amelyben ok-okozati összefüggések tárulnak fel, amelyek rávezetik az olvasót a mű befejezésének értelmére. Ez történik az „Asya” könyvben: a szereplők megismerik egymást, kommunikációjuk kölcsönös érdeklődéshez vezet, N.N. megtudja Anna származását, szerelmet vall neki, fél komolyan venni az érzéseit, és végül mindez a szakításhoz vezet. Az írónő először felkelt minket, például bemutatja a hősnő furcsa viselkedését, majd születésének történetén keresztül magyarázza el.

Miről szól a mű?

A főszereplő egy fiatal férfi, akinek a nevében mesélik a történetet. Ezek egy már érett férfi emlékei ifjúságának eseményeiről. Az "Ász"-ban a középkorú társasági nő, N.N. felidéz egy történetet, ami körülbelül 25 éves korában történt vele. Történetének eleje, ahol találkozik testvérével és Gaginnel, a történet bemutatása. A cselekmény helye és ideje „egy német kisváros Nyugaton, a Rajna (folyó) közelében”. Az író a németországi tartományban található Sinzig városára utal. Turgenyev maga utazott oda 1857-ben, majd befejezte a könyvet. A narrátor múlt időben ír, kiköti, hogy a leírt események 20 évvel ezelőtt történtek. Ennek megfelelően 1837 júniusában történtek (az első fejezetben maga N. N. is beszámol a hónapról).

Amit Turgenyev az „Ász”-ban írt, az olvasó számára ismerős az „Eugene Onegin” olvasása idejéből. Asya Gagina ugyanaz a fiatal Tatyana, aki először beleszeretett, de nem találta meg a kölcsönösséget. Az „Eugene Onegin” című verset olvasta egyszer N.N. Gaginék számára. Csak a történet hősnője nem úgy néz ki, mint Tatyana. Nagyon változékony és ingatag: néha egész nap nevet, néha felhőnél sötétebben mászkál. Ennek a lelkiállapotnak az oka a lány nehéz történetében rejlik: ő Gagin törvénytelen nővére. A felsőbb társaságokban idegennek érzi magát, mintha méltatlan lenne a neki járó kitüntetésre. A jövőbeli helyzetével kapcsolatos gondolatok folyamatosan nehezednek rá, ezért Anna nehéz karakter. De végül ő, akárcsak Tatyana az Eugene Oneginből, úgy dönt, hogy szerelmet vall N. N.-nek. A hős megígéri a lány bátyjának, hogy mindent elmagyaráz neki, de ehelyett megvádolja, hogy bevallotta bátyjának, és valójában nevetségessé tette. . Asya, aki vallomás helyett szemrehányást hall, elmenekül. Egy N.N. megérti, milyen kedves neki, és úgy dönt, hogy másnap megkéri a kezét. De már késő, mert másnap reggel megtudja, hogy Gaginék elmentek, és egy cetlit hagy neki:

Viszlát, többé nem látjuk egymást. Nem büszkeségből távozom – nem, nem tehetek másként. Tegnap, amikor előtted sírtam, ha egy szót szóltál volna hozzám, csak egy szót, maradtam volna. Nem mondtad. Úgy tűnik, jobb ez így... Viszlát örökre!

A főszereplők és jellemzőik

Az olvasó figyelmét mindenekelőtt a mű főszereplőire hívják fel. Megtestesítik a szerző szándékát, és azok az alátámasztó képek, amelyekre a narratíva épül.

1. Asya (Anna Gagina)- tipikus „Turgenyev ifjú hölgy”: vad, de érzékeny lány, aki képes az igaz szerelemre, de nem fogadja el a gyávaságot és a jellemgyengeséget. Bátyja így jellemezte: „Erősen kibontakozott benne a büszkeség és a bizalmatlanság is; a rossz szokások gyökeret vertek, az egyszerűség eltűnt. Azt akarta (ezt egyszer ő maga is bevallotta nekem), hogy az egész világ elfelejtse a származását; szégyellte az anyját, szégyellte a szégyent, és büszke is volt rá.” Természetben nőtt fel egy birtokon, és bentlakásos iskolában tanult. Eleinte édesanyja nevelte, az apai házban szolgáló szobalány. Halála után a mester magához vitte a lányt. Aztán a nevelést törvényes fia, a főszereplő testvére folytatta. Anna szerény, naiv, jól képzett ember. Még nem érett meg, ezért hülyéskedik és csínyt űz, nem veszi komolyan az életet. A karaktere azonban megváltozott, amikor beleszeretett N. N.-be: ingatag és furcsa lett, a lány vagy túl élénk, vagy szomorú. Képeinek megváltoztatásával öntudatlanul is úriembere figyelmét akarta felkelteni, de szándéka teljesen őszinte volt. Még lázba is esett attól az érzéstől, ami eltöltötte a szívét. További tetteiből, szavaiból azt a következtetést vonhatjuk le, hogy erős, akaratú, a becsületért áldozatot hozó nő. Maga Turgenyev így írta le a leírását: „A lány, akit a nővérének nevezett, első pillantásra nagyon csinosnak tűnt számomra. Volt valami különleges sötét, kerek arcán, kis vékony orrával, szinte gyerekes arcával és fekete, világos szemeivel. Kecses felépítésű volt, de úgy tűnt, még nem fejlődött ki teljesen.” Asya kissé idealizált képe megismétlődött az író más híres hősnőinek arcán.
2. N.N.- egy elbeszélő, aki 20 évvel a leírt esemény után tollat ​​vesz, hogy megkönnyebbítse a lelkét. Nem feledkezhet meg elveszett szerelméről. Önző és tétlen gazdag fiatalemberként jelenik meg előttünk, aki azért utazik, mert nincs dolga. Magányos és fél a magányától, mert saját bevallása szerint szeret tömegben lenni és embereket nézni. Ugyanakkor nem akar oroszokkal találkozni, láthatóan attól tart, hogy megzavarja a nyugalmát. Ironikusan megjegyzi, hogy „kötelességének tekintette, hogy egy ideig átengedje magát a szomorúságnak és a magánynak”. Ez a vágy, hogy önmaga előtt is mutogatni tudjon, felfedi természetének gyenge oldalait: őszintétlen, hamis, felszínes, tétlenségére fiktív és mesterkélt szenvedésben keres igazolást. Nem lehet nem észrevenni befolyásolhatóságát: a hazájáról szóló gondolatok feldühítették, Annával való találkozás pedig boldoggá tette. A főszereplő művelt és nemes, úgy él, „ahogy akar”, és az állandóság jellemzi. Ért a művészethez, szereti a természetet, de tudásának, érzéseinek nem talál alkalmazást. Szereti az elméjével elemezni az embereket, de nem érzi őket szívével, ezért nem tudta sokáig megérteni Asya viselkedését. Nem a legjobban mutatkozott meg benne a szerelem iránta legjobb tulajdonságait: gyávaság, határozatlanság, önzés.
3. Gagin- Anna bátyja, aki vigyáz rá. A szerző így ír róla: „Egyenes orosz lélek volt, őszinte, őszinte, egyszerű, de sajnos kissé letargikus, szívósság és belső hév nélkül. A fiatalság nem volt javában benne; halk fénnyel izzott. Nagyon édes és okos volt, de nem tudtam elképzelni, mi fog vele történni, ha felnő.” A hős nagyon kedves és szimpatikus. Tisztelte és tisztelte családját, mert apja utolsó kívánságát őszintén teljesítette, nővérét pedig úgy szerette, mint a sajátját. Anna nagyon kedves neki, ezért feláldozza a barátságot a nyugalma érdekében, és elhagyja N. N.-t, elviszi a hősnőt. Általában szívesen feláldozza érdekeit mások érdekében, mert húga felnevelése érdekében lemond és elhagyja szülőföldjét. Leírásának többi szereplője mindig pozitívan néz ki: a titkolózó apa, az engedelmes szobalány, a makacs Asya;

A kisebb szereplőket csak futólag említi a narrátor. Ez egy fiatal özvegy a vízen, aki elutasította a narrátort, Gagin apját (egy kedves, szelíd, de boldogtalan ember), a testvérét, aki unokaöccsét Szentpéterváron kapott, Asya anyját (Tatyana Vasziljevna - büszke és boldogtalan ember). megközelíthetetlen nő), Jakov (Gagin az idősebb komornyik) . A szerző által a karakterek leírása lehetővé teszi, hogy még mélyebben megértsük az „Asya” történetet és az alapjául szolgáló korszak valóságát.

Tantárgy

1. A szerelem témája. Ivan Szergejevics Turgenyev sok történetet írt erről. Számára az érzés a hősök lelkének próbája: „Nem, a szerelem egyike azoknak a szenvedélyeknek, amelyek megtörik az „én”-ünket, mintegy megfeledkeznek önmagunkról és érdekeinkről” – mondta az író. Csak egy igazi ember tud igazán szeretni. A tragédia azonban az, hogy sokan megbuknak ezen a teszten, és a szerelemhez kettő kell. Ha az egyiknek nem sikerül igazán szeretni, a másik méltatlanul magára marad. Ez történt ebben a könyvben: N.N. A szerelem próbáját nem tudtam kiállni, de Anna, bár megbirkózott vele, mégsem bírta az elhanyagolás sértését, és örökre elment.
2. Az „Asya” történetben szereplő extra személy témája is fontos helyet foglal el. A főszereplő nem talál magának helyet a világban. Tétlen és céltalan külföldi élete ezt bizonyítja. Körbe-körbe járkál, hogy ki mit tud, mert nem tudja a valódi üzletben alkalmazni tudását és tudását. A kudarca a szerelemben is megnyilvánul, mert fél a lány közvetlen elismerésétől, fél érzéseinek erősségétől, ezért nem tudja időben felismerni, mennyire kedves neki.
3. A család témáját is felveti a szerző. Gagin a nővéreként nevelte Asyát, bár megértette helyzetének összetettségét. Talán éppen ez a körülmény késztette arra, hogy utazzon, ahol a lány elterelhette magát és elbújhatott a félreeső pillantások elől. Turgenyev hangsúlyozza a családi értékek felsőbbrendűségét az osztályelőítéletekkel szemben, és felszólítja honfitársait, hogy jobban törődjenek a családi kötelékekkel, mint a vér tisztaságával.
4. A nosztalgia témája. Az egész történetet áthatja a főszereplő nosztalgikus hangulata, aki fiatal és szerelmes korának emlékeivel él.

Problémák

• Probléma erkölcsi választás. A hős nem tudja, mit tegyen helyesen: érdemes-e felelősséget vállalni egy ilyen fiatal lényért, akit megsértett a sors? Készen áll arra, hogy búcsút vegyen szingli életének, és egyetlen nőhöz kösse magát? Ráadásul már megfosztotta őt a választástól azzal, hogy mindent elmondott a bátyjának. Bosszantotta, hogy a lány magára vállalt minden kezdeményezést, ezért azzal vádolta, hogy túl őszinte volt Gaginnel. N.N. zavarodott volt, és nem is volt elég tapasztalt ahhoz, hogy megfejtse kedvese finom természetét, így nem meglepő, hogy választása rossznak bizonyult.
• Az érzés és a kötelesség problémái. Ezek az elvek gyakran ellentétesek egymással. Asya szereti N. N.-t, de habozásai és szemrehányásai után megérti, hogy nem biztos az érzéseiben. A becsületbeli kötelesség megparancsolja, hogy menjen el, és ne találkozzon vele többet, bár a szíve lázad, és azt kéri, adjon még egy esélyt szeretőjének. A bátyja azonban a becsületbeli kérdésekben is hajthatatlan, így Gaginék elhagyják N.N.
• A házasságon kívüli kapcsolatok problémája. Turgenyev idejében szinte minden nemesnek volt törvénytelen gyermeke, és ezt nem tartották abnormálisnak. Ám az író, bár ő maga is ilyen gyerek apja lett, felhívja a figyelmet arra, hogy milyen rossz életük van azoknak a gyerekeknek, akiknek a származása illegális. Bűntudat nélkül szenvednek szüleik bűnei miatt, szenvednek a pletykáktól, és nem tudják megoldani a jövőjüket. A szerző például bemutatja Asya tanulmányait egy bentlakásos iskolában, ahol minden lány megvetéssel bánt vele történelme miatt.
• A serdülőkor problémája. Asya a leírt események idején még csak 17 éves, még nem formálódott személyként, ezért viselkedése olyan kiszámíthatatlan és különc. A bátyámnak nagyon nehéz vele foglalkozni, mert még nincs tapasztalata szülői területen. Igen, és N.N. nem értette ellentmondásos és szentimentális természetét. Ez az oka kapcsolatuk tragédiájának.
• A gyávaság problémája. N.N. fél a komoly érzésektől, ezért nem mondja ki azt a nagyon dédelgetett szót, amire Asya várt.

Fő gondolat

A főszereplő története a naiv első érzések tragédiája, amikor egy fiatal álmodozó ember először találkozik az élet kegyetlen valóságával. Következtetések ebből az ütközésből - az alapvető ötlet történet "Asya". A lány átesett a szerelem próbáján, de sok illúziója szertefoszlott. Határozatlan N.N. Felolvasott magában egy mondatot, amit bátyja korábban egy barátjával folytatott beszélgetés során említett: ebben a helyzetben nem számíthat jó meccsre. Kevesen vállalják feleségül, bármilyen szép vagy vidám is. Korábban is látta, hogy az emberek megvetik egyenlőtlen származása miatt, de most a férfi, akit szeretett, tétovázott, és egy szóval sem merte elkötelezni magát. Anna ezt gyávaságnak értelmezte, és álmai porrá omlottak. Megtanulta, hogy válogatósabb legyen udvarlóiban, és ne bízza rájuk szívből jövő titkait.

A szerelem ebben az esetben megnyitja a felnőtt világot a hősnő előtt, szó szerint kirántva boldog gyermekkorából. A boldogság nem lecke lett volna számára, hanem egy lány álmának folytatása, nem fedte volna fel ezt az ellentmondásos karaktert, és Asya portréját az orosz irodalom női típusainak galériájában nagyon elszegényítette a happy end. A tragédiában megszerezte a szükséges tapasztalatokat, és lelkileg gazdagabb lett. Amint láthatja, Turgenyev történetének értelme abban is rejlik, hogy megmutassa, hogyan hat a szerelem próbája az emberekre: egyesek méltóságot és lelkierőt, mások gyávaságot, tapintatlanságot és határozatlanságot mutatnak.

Ez a történet egy érett ember ajkáról annyira tanulságos, hogy nem hagy kétséget afelől, hogy a hős önmaga és a hallgatója építésére idézi fel életének ezt az epizódját. Most, annyi év után megérti, hogy neki magának hiányzott élete szerelme, ő maga tette tönkre ezt a magasztos és őszinte kapcsolatot. A narrátor arra szólítja fel az olvasót, hogy legyen figyelmesebb és határozottabb, mint saját maga, ne engedje el vezércsillagát. Így az „Asya” mű fő gondolata az, hogy megmutassa, milyen törékeny és múló a boldogság, ha nem ismerik fel időben, és milyen könyörtelen a szerelem, amely nem ad második próbálkozást.

Mit tanít a történet?

Turgenyev, bemutatva hőse tétlen és üres életmódját, azt mondja, hogy a lét gondatlansága és céltalansága boldogtalanná teszi az embert. N.N. idős korában keserűen panaszkodik önmagáról fiatalkorában, sajnálva Asya elvesztését és a sors megváltoztatásának lehetőségét: „Akkor eszembe sem jutott, hogy az ember nem növény, és nem tud sokáig virágozni.” Keserűen veszi észre, hogy ez a „virágzás” nem hozott gyümölcsöt. Így az „Asya” történet erkölcse feltárja számunkra a létezés valódi értelmét - élnünk kell egy cél érdekében, a szeretteink érdekében, a kreativitás és az alkotás kedvéért, függetlenül attól, hogy mi az. kifejezve, és nem csak önmagunk kedvéért. Végül is az önzés és a „kivirágzás” lehetőségének elvesztésétől való félelem akadályozta meg N.N. hogy kimondja azt a nagyon dédelgetett szót, amire Anna várt.

Egy másik következtetés, amelyet Ivan Szergejevics Turgenyev az „Ász”-ban tesz, az a kijelentés, hogy nem kell félni az érzéseitől. A hősnő teljesen nekik adta magát, megégette első szerelme, de sokat tanult az életről és arról a személyről, akinek szentelni akarta. Most figyelmesebb lesz az emberekre, és megtanulja megérteni őket. E kegyetlen élmény nélkül nem fedte volna fel magát mint embert, nem értette volna meg önmagát és vágyait. Miután szakított N.N. rájött, milyennek kell lennie álmai férfijának. Tehát nem kell félned lelked őszinte késztetéseitől, szabad kezet kell adnod nekik, és jöjjön, ami jön.

Kritika

A bírálók N.N. a „felesleges ember” tipikus irodalmi megtestesülése, és később azonosították új típusú hősnők - "Tugenyev ifjú hölgye". A főszereplő képét különösen alaposan tanulmányozta Turgenyev ideológiai ellenfele, Csernisevszkij. Ironikus cikket szentelt neki: „Orosz ember a rendezőn. Elmélkedések az „Asya” történet olvasásakor. Ebben nemcsak a jellem erkölcsi tökéletlenségét ítéli el, hanem az egész társadalmi csoport sivárságát is, amelyhez tartozik. A nemesi utódok tétlensége és önzése tönkreteszi bennük a valódi embereket. A kritikus éppen ebben látja a tragédia okát. Barátja és kollégája, Dobrolyubov lelkesen értékelte a történetet és a szerző munkáját:

Turgenyev... úgy beszél hőseiről, mint a hozzá közel álló emberekről, kiragadja mellkasából meleg érzésüket és gyengéd együttérzéssel, fájdalmas megrendüléssel figyeli őket, ő maga is szenved és örül az általa alkotott arcokkal, ő maga is elragadtatott az általa kedvelt költői környezet mindig körülveszi őket...

Maga az író is nagyon melegen beszél alkotásáról: „Nagyon szenvedélyesen írtam, szinte sírva...”.

Sok kritikus pozitívan reagált Turgenyev „Asya” művére, még a kézirat olvasásának szakaszában is. I. I. Panaev például a következő kifejezésekkel írt a szerzőnek a Sovremennik szerkesztőinek benyomásáról:

Elolvastam a korrektúrákat, a lektort és ráadásul Csernisevszkijt. Ha még mindig vannak hibák, az azt jelenti, hogy mindent megtettünk, amit tudtunk, és nem tudunk jobban. Annenkov elolvasta a történetet, és valószínűleg már ismeri a véleményét róla. El van ragadtatva

Annenkov Turgenyev közeli barátja és legfontosabb kritikusa volt. A szerzőnek írt levelében nagyra értékeli új Munka"Őszinte lépésnek a természet és a költészet felé" nevezte.

1858. január 16-án kelt személyes levélben E. Ya Kolbasin (egy kritikus, aki pozitívan értékelte Turgenyev munkáját) tájékoztatta az írót: „Most a Tyutchevéktől jöttem, ahol vita volt „Ázsiáról”. És szeretem. Úgy találják, hogy Asya arca feszült és nem él. Én ennek az ellenkezőjét mondtam, és Annenkov, aki időben érkezett a vitához, teljes mértékben támogatott engem, és ragyogóan cáfolta őket.

Ez azonban nem volt vita nélkül. A Nekrasov Sovremennik magazin főszerkesztője a főszereplők magyarázatának jelenetének megváltoztatását javasolta, mivel úgy vélte, hogy ez is lekicsinyli N. N. képét:

Csak egy megjegyzés van, személyesen az enyém, és ez lényegtelen: a térdelő találkozás jelenetében a hős váratlanul a természet szükségtelen durvaságát mutatta meg, amit nem is vártál tőle, szemrehányásokkal tört ki: kellett volna. felpuhítottam és csökkentették, szerettem volna, de nem mertem, főleg mivel Annenkov ellenzi ezt

Ennek eredményeként a könyv változatlan maradt, mert még Csernisevszkij is kiállt mellette, aki bár nem tagadta a jelenet durvaságát, megjegyezte, hogy ez tükrözi legjobban annak az osztálynak a valódi megjelenését, amelyhez a narrátor tartozik.

S. S. Dudyshkin, aki az „I. S. Turgenyev meséi és történetei” című cikkében, amely a „Haza jegyzeteiben” jelent meg, szembeállította a „19. századi orosz ember beteg személyiségét” egy becsületes munkással - egy burzsoá üzletemberrel. Rendkívül aggódott a kérdés miatt is történelmi sorsok„extra emberek”, az „Ázsia” szerzője rendezésében.

Nyilván nem mindenkinek tetszett a történet. Megjelenése után szemrehányások záporoztak az íróra. Például V. P. Botkin azt mondta Fetnek: „Nem mindenki szereti Asyát. Nekem úgy tűnik, hogy Asya arca kudarcot vallott - és általában a dolog prózailag kitalált megjelenésű. Másokról nincs mit mondani. Turgenyev szövegíróként csak azt tudja jól kifejezni, amit átélt...” A híres költő, a levél címzettje egyetértett barátjával, és felismerte a főszereplő képét messziről és élettelennek.

De a kritikusok közül a leginkább felháborodott Tolsztoj volt, aki a következőképpen értékelte a munkát: „Véleményem szerint Turgenyev Asya a leggyengébb dolog mind közül, amit írt” - ezt a megjegyzést egy Nekrasovnak írt levél tartalmazza. Lev Nikolaevich összekapcsolta a könyvet egy barát személyes életével. Elégedetlen volt, hogy Franciaországban elintézte törvénytelen lányát, Polinát, örökre elválasztva őt természetes anyjától. Ezt a „képmutató álláspontot” a gróf élesen elítélte, a történetben is leírt kegyetlenséggel és lánya helytelen nevelésével vádolta kollégáját. Ez a konfliktus oda vezetett, hogy a szerzők 17 évig nem kommunikáltak.

Később a történetet nem felejtették el, és gyakran megjelent a korszak híres közéleti személyiségeinek nyilatkozataiban. Például Lenin az orosz liberálisokat egy határozatlan karakterhez hasonlította:

...Akárcsak az Aszjából megszökött lelkes Turgenyev hős, akiről Csernisevszkij azt írta: „Egy orosz férfi egy randevún”

Érdekes? Mentse el a falára!

1857-ben Turgenyev megható, lírai és gyönyörű műve, az „Asya” látott fényt. A történetről szóló nyilvános kritikák minden várakozást felülmúltak. Az „Asya” olvasók millióinak szívét hódította meg szerte a világon, és számos jelentős európai nyelvre lefordították.

Mi a titka ennek a szomorú és egyszerű szerelmi történetnek a vonzerejének és népszerűségének? Találjuk ki.

Ez a cikk lakonikus elemzést nyújt a műről, tömör leírást a karaktereiről és rövid újramondás. Turgenyev „Aszja” minden bizonnyal rabul ejti gyöngéd szentimentális érzékiségével és zseniális, egyszerű tisztaságával. Arra ösztönöz, hogy új szemszögből tekints a világra, és megtanít értékelni az őszinteséget és a tisztaságot.

Tehát ismerje meg „Asya” Turgenyevet, aki szívek millióit hódította meg! Az ebben a cikkben említett történetből idézetek és kivonatok lehetőséget adnak arra, hogy az írónő csodálatos stílusát és stílusát élvezhessék, az alábbi gyönyörű illusztrációk pedig segítik a főszereplők képeinek és jellegzetes vonásaik hosszú távú megörökítését.

A teremtés története

Egyszer, amikor Németországban járt, Ivan Szergejevics egy röpke kép alkalmi szemlélőjévé vált: egy illedelmes idős nő nézett ki egy kis kőház első emeletének ablakából. Egy pillanat múlva egy fiatal lány csinos arca jelent meg a fenti emeleti ablakban. Mi volt ezeknek a nőknek a sorsa? És mi hozhatná össze őket egy házban? Turgenyev lírai „Asya”-ja az író fantáziáját tükrözi ebben a kérdésben. A narratíva elemzése arra utal, hogy a szerző éleslátó, finom pszichologizmussal egy német város hangulatát és két különböző, de nagyon kedves nő barátságát tudta átadni.

Prototípusok

Azt mondják, hogy a félénk és érzéki Asya prototípusa az író saját törvénytelen lánya, Polina Brewer volt. A főszereplő prototípusa Turgenyev féltestvére, Varvara Zhitova is lehet. Mindkét lány, mélyen aggódva kétes helyzete miatt, nem találta magát az arisztokratikus társadalomban.

Mit akart Turgenyev üzenni olvasójának? „Asya” (a munka elemzése a cikkben található) határozottan válaszol erre a kérdésre. Mielőtt azonban elkezdenénk a történet részletes tanulmányozását, röviden idézzük fel a cselekményt.

Egy szomorú történet kezdete

Turgenyev „Ázsiájának” rövid átbeszélését a főszereplő leírásával kell kezdeni, akinek nevében az eseményeket elbeszélik.

A névtelen N. N. úr az olvasók kritikus pillantása elé kerül.

Találkozik Gaginékkal – egy fiatal férfival és egy fiatal lánnyal, testvérpárral, akik együtt utaznak. A férfiak gyorsan közel kerülnek egymáshoz, gyakran beszélgetnek és szórakoznak.

Turgenyev „Ázsiájának” főszereplői őszinte barátságot és együttérzést tapasztalnak egymás iránt. Idővel N. N. úr figyelni kezd barátja nővérére.

főszereplő

Asya egy különleges és szokatlan lány. Nagyon jól olvasott, és tudja, hogyan kell szépen rajzolni, éles a szépérzéke és éles az igazságérzete.

Asya változékony karakterrel és extravagáns természettel rendelkezik, néha kétségbeesett és vakmerő lehet. Másrészt a lány sebezhető és befolyásolható, kedves és ragaszkodó, tiszta és természetes.

Egy ilyen csodálatos és szokatlan karakter birtokában felhívja a főszereplő figyelmét, és arra kényszeríti, hogy keresse furcsa viselkedésének okait. Érzései iránta valóban ellentmondásosak: egyszerre elítéli és csodálja a lányt.

Testvérét és nővérét figyelve a főszereplő gyanakodni kezd, hogy a valóságban nem ilyenek. Milyen kapcsolatuk van? Tényleg szerelmesek, szégyentelenül játszanak barátjuk érzéseivel?

E kérdések megválaszolásához ismernie kell a főszereplő élettörténetét. Az az ami fő téma„Asi” Turgenyev.

Asya története

Asya nem egyszerű nemesasszony. Egy gazdag úr lánya, Gagin apja és egy szegény jobbágy. A kétértelmű pozíció, a nevelés hiánya és a személyes fájdalmak bizonyos nyomot hagynak a főszereplő viselkedésében és modorában. Nem tud ügyesen és szociálisan lefolytatni a beszélgetést, nem tudja magabiztosan kontrollálni érzéseit és érzelmeit.

Mi olyan vonzó Asya Turgeneva-ban? A narrátor véleménye rámutat, hogy a lány fő hiányosságai a fő erényei. Asya nem olyan, mint a világi kacérok, képmutató és meggondolatlan fiatal hölgyek. Fantáziával, szenvedéllyel, élénkséggel és spontaneitással van felruházva, ami bájossá és kívánatossá teszi a főszereplő szemében.

Fivér és nővér

Nehéz és különös kapcsolat van Asya és testvére között. Gagin, felismerve kötelességét húgával kapcsolatban, egyszerre érez iránta szeretetet és szánalmat. Lekezelően és egyben őszintén, arrogánsan és egyben kedvesen bánik vele. És ő... Őszintén és szenvedélyesen kötődik hozzá, fél attól, hogy felzaklatja vagy bemocskolja.

„Nem, nem akarok senkit szeretni rajtad kívül, nem, nem, csak téged szeretlek
Szeretni akarok – és mindörökké” – árulta el szenvedélyesen és érzelmesen testvérének.

Boldogtalan szerelem

A Mr. N.N.-vel folytatott kommunikáció új és felfoghatatlan érzések viharát ébreszti fel egy fiatal és tapasztalatlan lány szívében. Ő, aki nem érti önmagát és fél az érzéseitől, furcsán és változékonyan viselkedik, de ezek nem hétköznapi szeszélyek. Asya viselkedése tükrözi belső küzdelmét és zűrzavarát, a tetszeni és elbűvölő vágyát.

A lány nem tudja leplezni érzéseit, és észre sem veszi, hogy erre szükség van, ezért a lány megnyitja lelkét testvére és szeretője előtt. Ebben a gyerekes, naiv cselekedetben minden lány feltárul – az ártatlan és indulatos Asya Turgeneva. A főszereplők nem tudják értékelni őszinteségét és temperamentumát.

Gagin őrültnek nevezi húgát, és azon kesereg, hogy „minden bizonnyal tönkreteszi magát”. Azonban továbbra is megjegyzi Asya magasztos és nemes érzéseit, valamint tisztaságát és őszinteségét.

A főszereplő éppen ellenkezőleg, nem tudja értékelni annak a lánynak a ritka és csodálatos tulajdonságait, aki szereti őt, és akit ő maga is szeret. "Hogyan lehetséges ez egy tizenhét éves lányt feleségül venni az ő temperamentumával!" - gondolja N. N. Igen, nem mehet szembe a világi szabályokkal, nem házasodhat össze törvénytelennel, nem harcolhat a szerelméért. És még akkor is, amikor Gagin egyenesen és szomorúan megkérdezi barátjától, hogy feleségül veszi-e a húgát, elkerüli a közvetlen választ, és hallgat.

Hogyan fejezi be Turgenyev „Asya” történetét? A munkáról szóló vélemények azt mutatják, hogy a választott epilógus nagyon realisztikus és sikeres.

Vége

A főszereplő, felismerve, hogy nem szeretik és nem értik meg, úgy dönt, hogy örökre elhagyja első szerelmét. Nem erőlteti meg magát, nem csinál jelenetet. Egyszerűen elmegy, magával viszi az összetört szívet és a szüntelen fájdalmat.

Ez mutatja a lány jellemének erős oldalát – határozott és hajthatatlan abban, amit helyesnek tart, büszkesége és bölcsessége utánzásra méltó.

Mit akart Ivan Szergejevics Turgenyev megmutatni munkájával? Az „Asya” (a történet tartalmát és cselekményét a fentiekben röviden ismertetjük) megtanítja az olvasóknak, hogy fontos harcolni a boldogságukért, értékelni az őszinteséget és az ártatlanságot, és nem követni a többségi véleményt.

Modern vélemények

Milyen benyomást kelt a tiszta és közvetlen Asya Turgeneva a modern olvasókban? A történetről szóló vélemények továbbra is lelkesek és pozitívak.

Annak ellenére, hogy a munka nagy része nem teljesen világos a mai olvasók szíve és elméje előtt, Asya története mégis arra ösztönöz bennünket, hogy gondolkodjunk az igaz érzésekről és kapcsolatokról.

Sokan szeretik az érzések mélységét és az érzelmek teljességét, amelyet Turgenyev közvetít a könyvben. A szerző pontosan és szemléletesen írt, felesleges homályos kifejezések és érvelések nélkül. Nem pátosszal vagy erotikával, nem szarkazmussal vagy kegyetlenséggel érinti meg a szívet (ahogy ez a modern irodalomban megszokott). Nem, Ivan Szergejevics csendes és egyszerű érzéseket, szelíd és nemes késztetéseket ír le történetének lapjain, amelyek kedvességet, méltóságot és nagylelkűséget találnak az emberi lélek rejtett zugaiban.

Nagyon reméljük, hogy ez a cikk arra ösztönzi majd Önt, hogy vegye elő az „Asi” kötetet a könyvtárból, és merüljön el Turgenyev szelíd és romantikus világába, egy olyan világba, ahol a kölcsönös megértés és erkölcs, az együttérzés és az óvatosság uralkodik. És persze a szerelem.